Magyarország ipari ország lett az elmúlt évtizedek újraiparosításának következtében. Sokkal iparibb ország, mint amit akár az 50-es években el tudtak képzelni. Köztudott hogy a mai ipar egyik legversenyképesebb és legerősebb szegmense az autógyártás, még akkor is, ha éppen 2024-ben nem hasít annyira. Számtalan további beruházás készül és tervezett, miközben a hazai ipar fellegvárait egy-egy autógyár határozza meg: Győrben az Audi, Kecskeméten a Mercedes épített gyárat, Debrecenben épül a BMW gyár, Szegeden pedig a BYD, a kisebb akkuipari gyárakról nem is beszélve. Szóval fontos dolog, kell nekünk, mégha az árnyoldalairól is egyre több beszélnivalónk lenne. De most nem erről lesz szó.
Arról is lehetne beszélni a témában, hogy vajon mennyire is épül a mi szép új magyar iparunk szállítása a vasútra. Lehetne, de nem érdemes, mert szinte egyáltalán nem. Ami egyébként nem nagyon különleges dolog. A világ nagy részén nem igazán van olyan vasúti hálózat, amire ipart lehetne alapozni: egyszerűen sok helyre nem megy el a vasút vagy ha igen akkor nincs olyan állapotban hogy versenyképes legyen. Nekünk a vasútból a hálózatunk a legjobb, akár lehetne is rá ipart építeni, de sajnos a minőség (sebesség, megbízhatóság, biztonság stb.) nem alkalmas arra, amit a mai ipartelepítés és a mai tőkések elvárnak. Nem magyar sajátosság ez, Európa nyugati felén úgy általánosan jó vasút van és sok helyen intenzíven fejlesztenek is, a gyárak ugyanakkor többségükben ugyanúgy az autópályákra települnek és közúton vannak kiszolgálva, mint nálunk.
Ennek fő oka az, hogy a vasút, amit ismerünk, talán nem is alkalmas a mai ipar kiszolgálására. A hálózatok kiépülésekor a tömeges szállítás volt a cél: szenet, fát, gabonát vittek a szerelvények nagy bányákból/nagy termőföldekről nagy ipartelepekre/nagy malmokhoz és nagyvárosokba. A mai ipar nem így működik, az autógyárakban a leginkább tömeges cikk maga az autó (ezt több helyen szállítják is vonatokkal), de az összes olyan dolog, amiből összerakják, az naponta-hetente alig tölt meg egy kamiont, ezért meg nem érdemes vonat mellé költözni. A költségek lefaragása miatt alaptétel a just in time, ami miatt egyrészt nem kell (akkora) raktárat építeni, másrészt viszont a szállítókra és a beszállítókra tolja a raktározást. Erre a fajta rugalmasságra a vasút semmilyen állapotában nem képes. Szóval a mai ipar a mai vasúttal nem igazán kompatibilis, nem véletlen, hogy a mégoly fejlett és jól tartott vasúti nagyhatalmakban, mint Németország, az autópályák szélső sávja összefüggő kamionsor, ami bizony nemcsak a városok lakosságát szolgálja ki de az ipart is. Persze vannak próbálkozások és biztosan vannak sikeresek is közte, de határozott állításom, hogy a high-tech ipar vagy teljesen új vasúti rendszert igényel vagy semmilyet, megvan nélküle.
De mégcsak nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy a hazai ipartelepeink mennyire nincsenek jó állapotban. Még a viszonylag frissek sem. Úgy tűnik hogy csak ritkán volt közlekedéstervező jelen: esetleges belső úthálózat, pár éven belül széteső útburkolat, rossz csatlakozások, egyszerre túl- és alulméretezett szélességek és burkolatok, a parkolási/rakodási lehetőségek végig nem gondolása. És ez csak a közút, ami elvileg az összes külső kapcsolatot biztosítja a legtöbb helyen, amire azért figyelnek. Mert másra nem is figyelnek: járdák általában inkább nincsenek, buszmegálló idővel kerül, ha van rá igény, aztán ahhoz meg vagy van járda vagy nincs, komplett ipartelepek megvannak gyalogos átvezetések nélkül. Az egész az autóra épül, de arra is rosszul.
Arról már nem is érdemes beszélni, hogy a zöldhálózat, a fásítás mennyire nem érdekel senkit. Ha vannak is vállalások, csak a tulajdonoson múlik hogy mennyire tartja be, milyen minőséget hoz létre és mennyire tartja egyben ezt és kevesebb az elkötelezett tulajdonos. Szóval mindezek miatt az ipartelepeink többsége lepukkant, rosszul tervezett, rosszul használható és gyakran még csak karban sem tartott. Nem segít az sem, hogy jellemzően elkülönül a beruházó és a használó: komplett cégbirodalmak épülnek arra, hogy felhúznak ipartelepeket, csarnokokat, aztán bérbeadják vagy eladják őket. Vicces tervezni ilyen körülmények között: mint kiderült szinte az összes ipari létesítmény napi 1-2 kamionnal elüzemel és se a parkolás se a rakodás nem igényel területet, forgalmi vonzás pedig talán nincs is. Ezt mondja legalábbis a beruházó az engedélyezőnek. Aztán megépíti, eladja a legtöbbet kínálónak. És kiderül hogy az bizony logisztika lesz, napi 50-100 kamionnal, de mivel ehhez nem lett elég széles sem az úttest sem a legközelebbi csomópont, ezért másnap ott az igény az önkormányzatnál, hogy itt bizony fejleszteni, szélesíteni kellene.
Nem tudom hogy néznek ki a holland vagy a német ipartelepek, biztos ott sincs kolbászból a kerítés, de az nagyon fájdalmas, hogy világcégek hazai telephelyeinél még azt sem sikerült elérni, hogy a 10-15 éve megépített közúthálózat időtálló legyen. Ilyen szempontból nem várok sokat a mostani nagy építkezésektől sem, pedig most lehetne villantani.